Üdv ismét!
Mivel valszeg holnap beíratkozok a könyvtárba, ahol van net, megcsinálom majd a blogot, szal most írok. Ja, am szerda este van, pont egy hete vagyok itt.
Vasárnap elmentem az evangélikus gyülibe. Kicsit késve értem oda, de nem ez a lényeg. Hanem amit útközben láttam!!! Egy KIK!!! Aki ismer, tudja, h odavagyok értük. Imádok ott vásárolni, egy csomó dolgot vettem már eddig 10-50 centért. Na szal vasárnap… Nem is tudom, mit csináltam du. A család elutazott barátokhoz, én meg gőzöm sincs már, h mit csináltam. A lényeg, h hétfőn, a reggeli műszak után elmentem vásárolni. Nem mondom, h mennyit hagytam ott, de sokat… Talán még nekem is túl sokat. De úgy se fogok sűrűn odajárni. Igyekszem legalábbis… :)
Du sétáltam még egyet, tök szép a környék. És mindent el lehet érni gyalog. Bár azért nem árt a bicaj. Kedden de. 4 órám volt, este még 2. Du. bolivíai vendégek jöttek, 2 nő. Az egyik festő, az egész ház tele van a képeivel. Egész jók. Este Daviddal fektettük le a gyerekeket, szerencsére minden oké volt, fél 8kor már aludtak, szal utána szabad voltam.
Ma de. Andrea vmi baba-mama sportra ment, mentünk mi is vele. Először bevitte magával a két kicsit, a vége felé kihozta őket etetni meg egy pelenkacserére. Hazafelé bementünk a városházára végre bejelenteni szerény személyemet. Utána az UniCredit bankba akartam bemenni, de zárva volt. Amire csak akkor jöttem rá, mikor 5 perc feszegetés után még mindig nem akart kinyílni az a hülye fotocellás ajtó… Remélem senki nem látta belülről, h mit szenvedtem vele…:S Főleg nem az a helyes öltönyös csávó, akivel kifele összefutottam…
Aztán a Pennybe szaladtam be, ahol egyszer csak egy név ütötte meg a fülem: „Bálint!” Aztán egy mondat: „Ezt is vehetnénk, nem?” Most nem tartott olyan sokáig, mint a múltkor, de azért beletelt egy kis időbe, míg leesett, h magyarul beszélnek… Fura, mert ugye érted, amit mondanak. Akkor automatikusan németre gondolsz. De valami nem stimmel. Akkor tuti angol. De nem, valahogy nem… És akkor végre… Jaaa, h ez magyar!!! :) Am 4 gyerek volt, megkérdeztem, de nem laknak itt, csak barátokat jöttek meglátogatni. Kár.
Hazafelé láttam a Sportbar-nal, h ma este közvetítik a Bayern-Zürich meccset, de mivel Davidnak már megígértem, h nézzük majd együtt, gondoltam, majd nézem ott a Bayern-Hamburgot szombat este. Az amúgy is izgibb lesz.:) Du letakarítottam a bicajt, David hazajött egy gyors vacsira, aztán ment is, mert este meg Hannoverben volt egy előadása. Andrea bement vásárolni Chiaraval, szal egyedül maradtam egy órára az ikrekkel. Johannes aludt, Fridát épp megetettem, nyugisnak tűntek. Aztán Frida elkezdett hisztizni, Johannes sírva (ordítva) ébredt. Rövid időn belül minden a ketten bőgtek, ha nem a karomba voltak. Szal kivittem őket a babakocsiba. Elég nehéz két bőgő gyerekkel egyidőben foglalkozni… Mire Andreáék visszajöttek, elaludt mind a 2. Fél 7 körül felmentünk, megetettük a kicsiket, aztán Chiara játszott még velük, majd lefektettük őket. Johannes nehezen ugyan, de elaludt, Frida viszont sehogy se akart. Végül a zenélő csillag lenyugtatta. Am ma estétől alszanak külön ágyban, külön szobába a szülőktől, lehet h az volt a gond. Aztán szemtanúja lehettem, ahogy Bella Charlotte-n, a macskán „dolgozik”… Nem bírom azt a kutyát. Jön oda a nyelvével, ami pár perce még a hátsójában volt… Gusztustalan…:S
Ja igen, és megkaptam az eddig a gyerekszobába lévő hatalmas plüssrénszarvast, Heiko-nak neveztem el. :D Most is itt ül mellettem a kanapén, mondanom se kell, h kétszer annyi helyet foglal el, mint én. Imádom!!! XD
Am közbe megy a tv, alig tok írni röhögéstől a reklámok miatt. Itt valahogy nem azok az uncsi reklámok mennek állandóan, van bennük egy kis humor. XD A meccsből van még 10 perc, 2:0 van ide.
Mit meséljek még? Az ikrek érdekesek. Johannes korához képest jóval fejlettebb, nagyobb. Bár nem tudom, h melyikük számít átlagosnak. Ő már mászik, totál mobil, mindenhova jön utánunk, egy percre se lehet egyedül hagyni. Őrület, milyen erős kezei lehetnek, úgy kúszik, mint egy képzett katona. Nagyon csikis, bárhol csikized, vigyorog, mint a tejbetök. :) Pelenkázás közbe rugdos, mint állat, forogna, nem tud nyugton maradni. Frida ezzel szemben simán el van, ha a kezébe adod a saját zokniját. Ő kisebb, még igazi baba-hatást kelt. Nem mászik, lerakod, ott marad. Amit tud, az 360 fokban saját tengely körüli forgás. Mind a két irányba. Sokszor ezért sír, mert a kívánt játék kinyújtottkar-távolságon kívül van. És ha épp a félig alvó, tejet ivó Johannes van a karodba, akkor Frida csak sír és sír.
Holnap de. Andrea fodrászhoz megy, megint megyünk vele. Este meg jogázni megy, akkor egyedül leszek velük kb 3 órán keresztül. Szerencsére Chiara itt lesz, remélem nem lesz gond. De hogy h fektetem le a 2t egyszerre, az egy jó kérdés.
Ja, am ma voltam több „telóboltba”, (az egyikben dolgozik egy egész helyes srác, Dennis) mert akarok ugye egy német kártyát. Ha nem megy a net a gépemen, akkor jó lenne netes telefon (is) venni. Ami kb egy ilyen okos kütyüt jelent, amihez őszintén nem sok kedvem van. Az okos telefon a hülyéknek van, nem? :)
(Az elözö bejegyzes kinai jelei :)-t takarnak. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése