Üdv Mindenki!
Nincs netem egyelőre, néha Andrea laptopján csekkolom az emaileket, de többre sajna egyelőre nem futja.
Szóval írok egy keveset, hogy tudjátok, hogy velem minden oké. A blogról csak annyit, h nem lesz se vicces, se elgondolkodtató, se videós, se semmilyen. Egyszerűen csak leírom, hogy s mint mennek itt a dolgok, ha esetleg érdekel vkit. Szóval aki mélyen szántó gondolatokra számít vagy hasonlóra, az ne olvassa. Ja, és mivel valszeg családtól kezdve távoli ismerősökön át jó barátokig/barátnőkig „mindenki” olvasni fogja, nem teregetem ki a magánéletem. Annyira. Ennyi.
Na akkor… A kiút oké volt. Bár az eddigi 5 vonatozásom alkalmával, mind után azt mondtam, h az volt legrosszabb, asszem, h mégis ez volt a legdurvább…:S A fülke tele volt, ha valaki elment, a folyosóról rögtön bejött valaki, szal nem nagyon lehetett kényelmesen elhelyezkedni. Berlinben és Hamburgban kellett átszállni, mire ideértem Bargteheide-ba. Andrea és a gyerekek jöttek ki értem kocsival.
A város: csöpp kis város, de asszem van minden, ami kelleni fog. Sulik, boltok, sportcenter, ahol röpizni lehet, vasútállomás a szomszédban, könyvtár, piac. Nyelvsuli is van, de nem hinném, h lenne itt vki rajtam kívűl, aki felsőfokot akarna, szal azért sztem majd a szomszédba kell menni. Viszont spanyol kezdő lehet, h indul, azt majd bepróbálom. Jó lenne hasznát venni, h a házban 5ből 3 folyamatosan beszél spanyolul…
A ház: 3 emeletes batár nagy ház, nagy kerttel. Az alsó szinten vagyunk napközben, konyha, nappali, étkező, kis nappali, 2 fürdőszoba, tv szoba, meg egy nagy üres szoba, ami összeköti ezeket középen. A középső szinten vannak az ő szobáik, a felső pedig az enyém. Van egy kis nappalim tv-vel, egy szoba meg egy fürdő. Van még 3 másik szoba is, de azokba csak úgy cuccok vannak.
A család: David, az apa bolíviai, alacsony (nálam is alacsonyabb…), sötét bőrű. Sokat dolgozik, asszem fizioterapeuta, ha így mondják magyarul. Sajna annyira perfekt a spanyolja, h alig egy szót ha értek belőle. Andrea, az anya német, de ő is folyamatosan beszél spanyolul, elég sokat az ikrekkel is. Jó fejnek tűnik, kedvelem. Chiara a 10 éves nagylány. Egyelőre itthon van, 15-től kezdődik neki a sulija. Ő is kedves, nagyon értelmes, segít az ikrekkel is, ha egyedül vagyok velük. A múltkor ő főzött a családnak, imád főzni. Fest is, lovagol és színésznő szeretne lenni. Szóval vannak tervei.
És akkor az ikrek: Johannes a fiú, ő nagyobb és már a fejlődésben is előrébb van. Frida, a csajszi kisebb, még nem mászik, csak forgolódik. Mind a ketten tök édesek, megvannak a cukiságaik. Általában könnyű a kettővel együtt, csak mikor egyszerre lesznek éhesek vagy fáradtak, vagy mikor az egyik a sírásával felébreszti a másikat, na akkor nehéz. Az etetést is meg az altatást is együtt csináljuk Andreaval, egyik az egyikkel, másik a másikkal. Napi 6 órát dolgozok, így a hétvégéim szabadok. A napi beosztás mindig változik, attól függ, h David meddig dolgozik. De eddig ált 12-14 között kezdtem és akkor 18-20ig.
A családhoz tartozik még Bella, egy szőrös kutya, ami nem épp a kedvencem. Illetve 2 cica, Charlotte és Inti, akik viszont sokkal inkább. A múltkor egy régi álmom teljesült, mikor Charlotte-tal az ölemben néztem a német-brazil meccset. Bár ált nem engedik őket be a házba, az én ajtóm mindig nyitva áll előttük.
Az időjárás az egyetlen, ami nem tetszik. Egész eddig olyan idő volt, mint nálunk október közepén. Eső, felhők, hideg. Ma am szombat van, az első szabad napom. Mára jó időt mondtak, úh benéztem A városba, Hamburgba. Tekintve, hogy a napi jegy (a legpraktikusabb megoldás) 9,10 euróba fájt, nem hiszem, h túl gyakran fogok bemenni. Innen am fél óra vonattal, szal nincs messze. Mikor bementem, 10 körül, még elég szar idő volt. Megnéztem a kikötő egy részét aztán a városházát, majd vonatoztam egy kicsit, csak h kihasználjam azt a napi jegyet. Az egész város teli volt Hamburgos és Berlines pólós, sálas, mezes férfiakkal és nőkkel. Nem esett le. Még akkor se, mikor felszálltam a hasonlókkal tömött s-bahnra. Kitaláltam ugyanis, h tisztességes németfoci fanhoz illően kilátogatok a stadionba. Vagyis Arenaba. Csak akkor állt végre össze a kép, mikor a stadion megállójánál velem együtt az utasok 90%-a kiszállt és megláttam a tömeget, illetve a körülöttük álló felfegyverkezett rendőröket. Ma meccs volt!!!! Hertha BSC vs HSV. A Bayernről tudtam, h ma játszik, meg úgy általánosságban is megvolt, h ma meg holnap vannak a Bundesliga 2. meccsei, de valahogy nem esett le hamarabb. Na mind1, jó volt látni a tömeget, hallani a himnuszokat. Az ilyen meccsek jó pénzforrások a hajléktalanoknak, akik ott állnak kukák mellett és remélik, h a szurkolók az üres üvegeket nekik adják, ahelyett, h kidobnák. Bár simán kihalásszák őket a kukákból, szal… Végül nem néztem meg az Arenat, valszeg jegy nélkül a közelébe se engedtek volna. Majd legközelebb. Mikor a Bayern a vendég.
Asszem ma megvolt az első szemezésem egy német sráccal. Azért mondom, h asszem, mert részemről nem az volt. Vagyis nem annak indult… :P Csak megnéztem egy srácot az u-bahnon, mert hasonlított vkire. Aztán rámnézett. Megint ránéztem, mert még nem jöttem rá, kire. Ő megint. Aztán… Hát tudjátok. Am én szálltam le hamarabb, ugyanis meglátogattam a Hafen Cityt. Egyelőre még nem sok látnivaló van ott, de szép lesz, ha kész lesz. Van ott egy börtön, showkkal, előadásokkal, oda tutira be akarok majd menni.
Am Hamburg… Szép város. Főleg, ha jó az idő. De nem Berlin. A közlekedés is olyan fura, nincs sehol egy körút, csak a központból kivezető utak. Meg nincsenek olyan nevezetességek, mint Berlinben, amiket álmodból felkeltve is tudsz, mert annyiszor csináltál belőlük turistaprogramot angol órára…
Nem is tudom, mit írhatnék még. A helyzethez képest szuperül érzem magam. Néha nehéz, és fárasztó, de igyekszem minden egyes itt töltött percet élvezni és kihasználni. Van egy csomó tervem, csomó minden, amit csinálni akarok. Az egyik legfontosabb, kitalálni, h mi a fenét is kezdjek majd ez életemmel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése