aug. 19 péntek

Hello újra!

11 elmúlt, épp a tv előtt ülök, egy tök király bűvészes műsort nézek. Ez a pasi nagyon durva, Rudy Cobynak hívják… :O Apa valszeg a plafonon lenne, ha tudná, h Charlotte itt alszik mellettem. Már volt az ágyamban is, bejön neki Heiko.  Ma szuper napom volt, ezért is írok. De szép sorjában.

A fodrásznál tegnap minden egész jól ment. Odafele úton elaludtak a kicsik, egész sokáig nem volt velük semmi gond. Mikor felébredtek, megetettem őket, 12 körül ők hazajöttek, én meg a könyvtárba bejelentkezni. Fel akartam rakni a cuccot a blogra, csak még nincs blog. Meg a kábelt is otthon hagytam a pendrive-hoz… Hazafelé még beugrottam Dennishez az O2 boltba, h megnézze a telomat, menne e rajta a net. Szte menne, de baromi lassú lenne… Szal ez a megoldás kilőve.

Délután szabad voltam, elmentem bicajozni egyet. Van egy csomó túraút errefelé, több km-eresek. Aztán még felhívtam a nyelvsulit Hamburgba, hétfőn meg szerdán de fogok bejárni. Ami havi 50 eurós bérletbe fog fájni… De legalább bármikor bemehetek, mikor kedvem van. 6tól volt megint munka, Chiara hazajött a lovaglásból, Andrea pedig elment jógázni. Míg Chiara tusolt, lent voltam a gyerekekkel, aztán ő vacsit csinált én meg felmentem átpelenkázni őket. Aztán tálcán felhozta a kaját, szal ott ettünk a gyerekszobába. Ő Johannest próbálta meg megetetni, én meg Fridat. Aztán cseréltünk, mert Johannes nem tudott egyszerűen nyugton maradni. Végül a karomba aludt el, míg Chiara felolvasott Fridanak. Nagy nehezen, de végül ő is elaludt. Én még összehajtogattam a száraz ruhát, meg rendbe raktam a konyhát. 9kor végeztem, hulla fáradtan.

Ma reggel alig bírtam felkelni. Csak az adott erőt, h holnap szombat szal sokáig aludhatok. Reggel beszaladtam a bankba, láttam az öltönyös pasit. :) Aztán még a könyvtárba. Vittem pendriveot, kábelt, csak a blog nem volt még kész… Meg ha végre 50 centért hozzájutok fél óra nethez, emaileket kell néznem, válaszolnom, hivatalos ügyeket intézni, fészbukot nézni, egyszerűen nincs időm másra. Am kaptam egy koncertmeghívást (fészbukon) Johannestől, a basszusgitáros-röpis-munkás-németgyerektáboros csávótól. Tökre jó kedvem lett tőle. Tudjátok olyan pánikrohamszerű, de nem pánikolsz, hanem baromi boldog vagy. Alig kapsz levegőt, vigyorogsz, mint egy beteg állat, és legszívesebben minden szembejövőt megölelnél. :) (Am ez a bűvész nagyon baró, nézzétek meg jútyúbon!!! :D) De ha jobban belegondolok, mi a fenének örülök ennyire egy netes, fészbukos meghívásnak? Simán egy kattintással meghívja az összes ismerősét, anélkül, h én egy mp-re is eszébe jutnék. Durva, mennyire nagy hatással van ez a nyomorult fészbuk az életünkre. A múltkor olvastam egy cikket, h itt Németbe 13 lenne a korhatár, h valaki beregisztrálhasson. És akkor voltak pro, meg kontra vélemények. Én nem tom, mit mondanék. Tény, meg kell tanulni értelmesen használni, amihez kell egy bizonyos életkor. Ugyanakkor egy jó hosszú idő is, h rájöjj, mik azok a dolgok, amiknek tényleg értelme van, és nem csak az idődet vesztegeted el rajta.

Ma elvileg 12-18ig dolgoztam volna, de mivel David mégse tudott itt lenni az este, meg az egész hétvégén se, így kaptam délbe egy szünetet aztán 3tól voltam fél8ig. Reméltem, h időbe végzek, mert 8tól volt a röpi edzés. Egy ideig ketten voltunk a gyerekekkel, aztán Johannes elaludt, Andrea meg kiment a kertbe dolgozni. Hazajött vacsorára David, hazahozta a laptopomat. Azt mondta, az a gond vele, h az a kis bigyusz, ami a wifit fogja, elromlott. 180 euroért meg lehetne javítani. Hát azért már majdnem kapok egy új laptopot… Szal nem tom, mi lesz. Először kapjak fizut. Ami kb a németkurzusra meg a bérletre fog elmenni…:S Aztán 7kor Andrea elment Chiaraért, én meg átpelenkáztam az ikreket és megetettem Johannest. Felénél átváltottam Fridára, mert megállás nélkül sírt. Ő elaludt a karomban, Andrea meg megetette Johannest. Pontba fél 8kort mehettem. Előtte ugye írtam az edzőnek, mondta, h nyugodta nézzek be bármelyik edzésre. Pénteken a mix és a férfi csapat edz az egyik suli sporttermében. Naná, h összekevertem, és egy másik csarnokba mentem, ahol épp kosaraztak. De aztán kis útbaigazítással és egyben hülyének nézéssel (mert ugye gőzöm se volt, h hova akarok egyáltalán menni…) meglett a csarnok. Korábban gondolkoztam, h mi van, ha csak fiúk lesznek… Ááá mondom, nincs olyan mázlim. Hát volt… Björn volt ott, az edző, meg 4 másik srác. A szőke, Florian tök cuki volt.  Az edzés jó volt, végre mozogni egy kicsit. Volt egy alacsony srác, vele voltam legtöbbször párba, mert a többiek jóval magasabbak voltak. Én nyújtott karral addig értem a hálónál, mint Florian simán állva... Aztán a végén játszottunk. Az edzővel meg egy Arne nevű sráccal voltam egy csapatba. Volt egy olyan szuper hátrafelé feladásom, mint amilyeneket Cani szokott csinálni. (Aki nem tudná, ő a kedvenc feladóm a kecsói röpicsapatban. :D) Na akkor nézett mindenki, még én is. Aztán egyszer Florian bokán ütött, de akkora erővel, h rögtön elzsibbadt térdtől lefelé az egész… Jó volt a fiúkkal edzeni, szuper ütéseik vannak, de ugyanakkor óvatosak, ha lány van a közelben. Viszonylag… Edzés végén megkérdeztem Arnet, h hogy jutok ki onnan. Mert kb gőzöm se volt, h hol vagyok, meg h hogy jutottam oda. Aztán végül Floriannal mentem ki, ő kocsival volt. Fél 11 körül értem haza, beengedtem Charlotte-ot, aki aztán feljött hozzám. És ennyi. Most 00:10 van, valami akció jelenetes műsor megy a tv-ben a Cobra 11 főszereplőjének vezetésével. Álmos vagyok, de mivel holnap úgysincs semmi dolgom, tv-zek még. Du elmék a Sportbar megnézni a meccset, bár sztem baromi sokan lesznek.

Ja, azt akartam még írni, h megnéztem Frida szemét, és az egyik szeme függőlegesen „el van felezve”. Az egyik fele ilyen smaragd zöldes a másik sötétbarna. Nagyon durván néz ki. Nem is tudom, h elméletben az ilyen lehetséges lenne-e. Az oké, h az egyik kék, a másik zöld, de h egy negyed barna, a többi zöld, az komoly… Kíváncsi vagyok, nem lesz e gond később a szemével.

És még egy dolog. Mikor David itthon volt, hülyéskedtek az ikrekkel, h mit mondanak előbb, mamát vagy papát. Elvileg mind a 2en mondtak már mamát, bár én nem hallottam, és nehezen is hiszem el. De végülis abból a gügyögésből egy magyar mondatot is ki lehetne hallani… Szal Johannes mörmögött vmit, amire David rögtön azt mondta, h az papa volt. Én inkább nem szóltam bele, nem nagyon figyeltem, h mondott volna akármit is. Aztán mikor elment, még telefonon beszélt Andreaval, hallottam h vigasztalja Davidot, h majd mond papát is, emiatt ne legyen szomorú… Most komolyan egy féléves gyerek gügyögése ekkora probléma? Én mondjuk nem szólok semmit, mert 3 éves korom után tanultam meg beszélni, szal… De akkor is. Meg amúgy is, David kb reggel látja őket egy félórát, meg este egyet, jó esetbe. Hétvégente is változó. Komolyan azt hiszi, h előbb fog papát mondani, mint mamát? Még Petrát is előbb fogunk hallani sztem, mint azt… Na mind1, nem az én dolgom. Jó8.