Rajöttem, mi bajom van. Elfaradtam. Belefaradtam ebbe a "Na talaljuk ki, hogy mi legyek, ha nagy leszek" jatekba. Elegem van. Rajöttem, h igazabol arra varok, h valaki rabolintson egy döntesemre. Hogy azt mondja: igen, ez lesz az. Ezt szeretni fogod, akarni fogod, birni fogod, ez a jo valasztas. De eddig se bolintott ra senki semelyik döntesemre, ezutan se fog. Unom. Unom a sok B es C es D es fene tudja meg milyen terveket, amiket ki kell talalnom. Ugyhogy döntöttem. Elni fogok, aztan majd lesz valami. Nem akarok ezen aggodni, miközben eltelik az elet, es 30 evesen meg mindig itt vagyok, h ovonö vagy tanitonö. Tök mind1, nem? A mai vilagban nagyobb esely van ra, h autoszerelökent fogok dolgozni, vagy szakacskent, minthogy a tanult szakmambol eljek. Szoval minek idegeskedni? Ez is csak egy döntes. Egy döntes, ami ha bejön jo, ha nem, az se gaz, mar megszoktam, kitalalunk egy ujabb B tervet.
Az elet pedig jelenleg a következöt jelenti szamomra: nagy varos, WG, idegen emberek, egyetem, szaktarsak, vizsgak, "bulik", munka, önellatas. Szoval a tanari palyat valasztom. Aztan egy ev utan megnezem, hogy allok. Ha tetszik, kiralysag, ha nem, meg mindig mehetek ovonönek. Logikusnak tünik, nem?
Es igen, itt akarok maradni Hamburgban. Imadom a varost. Nagy es nyüzsgö, gyönyörü es neha meg mindig nem tudom elhinni, h telleg itt vagyok, No egyik legkiralyabb varosaban. Es nem erdekel, mennyire draga. Semmi kedvem meg egyszer ujra kezdeni az eletet egy uj, vadidegen varosban. Eppen elegszer csinaltam mar, egesz pontosan ez az 5. alkalom, es semmi kedvem egy 6.hoz. Itt van mar par ismerösöm, ismerek par helyet, kepben vagyok a fontosabb dolgokkal. Nincs kedvem megint elölröl, egyedül elkezdeni az egeszet. Szoval maradok.
Most mar csak a jelentkezest kell elinditani, lassan majd munkat keresni, esetleg mar lakast is. Mar alig varom. :)