Dec. 27 van, eltelt a karacsony, ma megyek haza. Erdekes belegondolni, hany otthona van az embernek... Nekem Bargteheide az 5. :D Persze a fö otthon az, ahol a csaladod van, de lenyegeben sok helyen erzem otthon magam es sok helyen van mar csaladom.

Jo volt a karacsony, jobb, mint vartam. Sütöttünk, föztünk, tv-ztünk, ajandekot bontottunk, beszelgettünk. Jo volt. :) Kaptam többek között egy nyaklancot. Hermine-e volt regen, de mar nem hordja. Nagyon valogatos vagyok nyaklanc ügyben, meg ugy alt ekszerek teren, de ez tetszik, fogom hordani. :D

Vasarnap elmentem a gyülibe, de Bettin kivül mas nem volt. Az is fura volt. Az emberek 70%at „ismertem“, bar csak latasbol, de megis, tök idegen volt mindenki.

Karacsony masnapjan mehettem volna Hermine csaladjahoz egy kajalasra, de nem volt kedvem. Kedvelem öket, szinte mar csaladtag vagyok ott is, de megse. Helyette itthon gofrit sütöttünk, meg cirkuszt neztünk a tv-be. Megittam hozza 6 utan egy cappuccinot. (Igy irjak??) Gyerekek... HAJNALI FEL 4 ig fetrengtem az agyba, mert nem birtam elaludni.... A szemeim fajtak, nem birtam nyitva tartani öket, de a testem total eber volt. Ritka szar erzes volt. Nem is tudom, mikor ittam utoljara koffeinos italt... Talan vizsgaidöszakba? A fene se gondolta, h ilyen hatasa van... A multkor Andrea kerdezte, h mikor szokok mar vegre ra a kavera, mert h eddig minden au pairjük raszokott. Hat mondom, nem tom. Szamomra a koffein (föleg a mai ejszaka utan) az ebren maradashoz kell, nem ugy iszom, mint Hermine, lefekves elött, agyban, h jol aludjon... Es amig magamtol is fel tudok kelni, addig en nem akarok inni. Se kavet, se cappuccinot, se energiaitalt. Talan majd ha megint egyetemista leszek, akkor el tudom kepzelni, h fogok inni neha. De addig, jo nekem a tej, meg a kakao, meg a kiba. :D

Am akartam 25en Svetlana-val talizni, de a draga rossz szamot adott meg, vmi Patrick nevü pasi vette fel, szoval ez nem jött össze. De majd jövök meg ugyis vissza.

Am itthon sokat segitettem, mosogattam, elpakoltam az asztalt, ilyenek. Es többször szoba került, h esetleg maradhatnek, mert hat egy ilyen lany mindig el kene a haztartasba, stb... Es igazabol, lenne kedvem. Csinaltam mar, tetszett, csinalnam megint. De nem most. Nem hagyhatom, es nem is akarom otthagyni a csaladot. Aztan pedig egyetemre akarok menni. Elni akarok. Ha visszajönnek, az egy visszalepes lenne, egy ismetles. En pedig kökemenyen elöre akarok menni. Szoval nem. Ha megkernenek, se maradnek. Szivesen jövök, szivesen segitek, imadok itt lenni. De ennyi. :)

Es lassan megörülök... Allandoan az jar a fejembe, h ha nagy leszek, milyen konyham lesz, nappalim, miket fogok egy nap csinalni, mosni, fözni, sütni, dolgozni, gyerekeket agyba rakni, stb. Teljesen kesz vagyok, nem all le az agyam... Mar nagyon akarnek egyedül lakni, megtanulni fözni, teljesen önellatonak lenni, magamra mosni, vasarolni. A multkor, mikor mondtam Rudinak, h itt maradok, azt kerdezte: „Es akkor ott fogsz nagy lenni?“ :D Tökre tetszik ez a kifejezes. Es igen, itt akarok nagy lenni. Itt akarok elni, meg ha sok magannyal es nehezseggel is fog együtt jarni a dolog. Ez az egyetlen biztos dolog, amit akarok.